ki mit tud a tájékozódásról? 
Vásároljunk egy Balaton turistatérképet, mely 1:40 000 léptékű. E azt jelenti, hogy ami a valóságban 40 000 cm (400 m) az a térképünkön 1 cm. Kezdőknek javaslom, hogy gyakoroljanak be méreteket:
a kisujj kb 1 cm, a hüvelykujj kb 2 cm, a 4 ujjunk kb 7-8 cm, és szoktassa magát ahhoz, hogy a valóságban az mennyit jelent.
Érdemes a valós léptékek begyakorlása is: 100 méterre van az meddig kényelmesen ellátsz, úgy, hogy nem a messzibe merengsz el: az utca vége, a park túloldala, ahová 1 percen belül elsétálsz...
A térképről: a térkép néhány alapelemből áll, melyeket külön-külön meg kell említeni, ne adj isten megtanulni:
elsőre egy kedves, kiigazodhatatlan színes bigyó, amin vonalak (úthálózat, szintvonalak, hosszúsági és szélességi vonalak) feliratok (helységek, természeti helyek: domb, hegy, tó, tájegység, romok, kilátók...) valamint színes foltok (a táj fedettsége: erdő, szántó, rét, víz...) szerepelnek.
Állj meg egy olyan helyen, ami a térképen nagy biztonsággal belőhető: pl Kővágóörs templomdombja (a térkép jelekről később). Fogjuk a kezünkbe az iránytűt és nézzük megy, merre mutatja az északot. Jegyezzük meg például úgy, hogy azonosítsuk az irányt egy távoli dombbal, templomtoronnyal (az a piros torony ott északra van). A térképen halvány kék négyzethálót találunk, amely időnként függőleges-vízszintes, de gyakran ferde, attól függően, hogy a térképünket, miképp vágták ki a valóságból. Balaton térképünk egyik csücskében látható, hogy Magyarországból miképp lett kivágva a térképünk (a Balaton fekvése miatt erősen ferdén).
Próbáljuk meg a térképünket úgy forgatni, hogy a tájolónk északja és a térkép észak vonalai egyfelé mutassanak. Sokszor láttam már, hogy ilyenkor sokan forogni kezdenek, és a kezüket csavargatják, minek következtében lassan háttal állnak a kezdeti tájnak. Nem, inkább maradjunk egy helyben, bal kezünkben a tájoló, mely észak felé néz és a jobb kezünkben a térképet úgy forgassuk a tenyerünkkel, hogy a vonalak párhuzamosak legyenek az iránytű É-D vonalával. Ekkor nézzünk föl és próbáljuk azonosítani azt amit látunk és a térkép kriksz krakszait. Az első sikerélmény ilyesmi lehet:
ott van az a falu, Mindszentkálla – majdnem biztos, később kiderül, hogy Szentbékkálla volt.
Ekkor fogunk elkezdeni ismerkedni a térképpel igazán, mert minden asztali „kutatás” unalmasnak és fölöslegesnek tűnő volt korábban.
Települések: kontúrral körberajzolt hússzínű területek, település névvel ellátva. A településeken belüli tájékozódásra a turistatérkép nem alkalmas.
Szintvonalak: a legbonyolultabb rész, de mellőzhetetlen. Ugye mindenki rajzolt már koncentrikus köröket egymásba. Esetleg becsúsznak futó emlékek a mértan órákról, másoknak egyetemi ábrázoló geometria órák rémemlékei lebeghetnek. Képzeljük el, hogy az egy domb és a vonalak a dombra rajzolt körök leképezései a papíron/terepen. Egy körön haladva azonos magasságban/szintben haladunk, innen a név: szintvonalak. A jobb megértéshez keressünk ismert helyeket, mondjuk a Badacsony hegyet. Sűrű szintvonalak veszik körbe, minél sűrűbb, annál meredekebb. Ennek ellentéte a Balaton, ahol alig van szintváltozás, csak a széleken látszik a mélyülés. Sok-sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy készséggé váljon a domborzat felismerése a szintvonalak alapján. Gyerekkoromban technikai edzések tucatjai után is néha elbizonytalanodtam, most az egy domb, vagy egy völgy. Segítséget nyújtanak ilyen esetben tuti dombok (kilátóval, magasság jelzéssel) vagy völgyek (tóval). A profi térképeken a dombok legfelső körén egy-egy kifelé mutató bajusz jelzi a lejtést, míg töbör/dolina/völgy/katlan legalsó körében befelé mutató vonalak mutatják, hogy innen is lefelé a befelé.
Igyekezzünk most a dombról állva ismerkedni a Káli-medence domborzatával. Vegyük szemügyre a környező dombokat, keressük meg a térképen: Csobánc, Kopasz-hegy...
Növényzet: alapvetően kétféle: erdő és rét. Ehhez társul persze a vízfelszín, tavak, folyók képében.
Az erdőket zölddel jelölik, és részletesebb (katonai, tájfutó) térképek esetében megkülönböztetnek nyílt – jól járható – és zárt, sűrű erdőket, mint például a sűrűn települt fenyőrengetegek, amit nem érdemes áthaladásra kiválasztani.
A szántót fehérrel, a gyümölcsösöket, szőlőket sárgával jelzik. Ezeket részletesen minden térképen megtalálod.
utak, ösvények: általános szabály: minél vastagabb egy jelölés annál magasabb rendű az út, és minél vékonyabb és minél szaggatottabb, annál inkább alacsonyabb rendű útról, ösvényről van szó. Ezt is megtalálni a térképen a sarokban. A műutak duplavonalasak, a vékony szaggatott vonal kényelmesen járható turistaösvény általában.
Kétféleképpen kezdhetjük a tájékozódást, ami voltaképpen ennél sokkal többféle lehet, de erről majd útközben.
„kinézzük” verzió: hú ott van a Kornyi tó, gyerünk. És a csapat elindul toronyiránt, hogy minél gyorsabban odaérjen. Igyekszik mindenen átgázolni. Ez a taktika ideális lehet az Alföldön, feltéve, ha nem délibábra mozdultunk rá és ha utunkat nem keresztezi folyó, tó...
A kinézzük stratégiát érdemes kisebb szakaszokra bontani és egy-egy belátható pontra szűkíteni: menjünk egyenesen addig az erdősarokig, és onnan kinézni egy újabb célpontot. Így felosztva eljuthatunk célunkig, komoly meglepetések nélkül.
„útvonal kijelölése’ verzió: ezen az ösvényen elmegyünk az erdő széléig, ott balra fordulunk és a műúton elsétálunk a nagy kanyarig, ott be balra a tanyáig...
